Véget ért a Székely Pajzs által szervezett rovástanfolyam, ami nyolc alkalommal volt megtartva. Ezúttal is köszönjük a Móra Ferenc Általános Iskola vezetőségének, hogy helyszínt biztosított a rendezvénynek. Meglepően jól sikerült, hiszen közel 40 embert vonzott a tanfolyam, kicsiket, nagyokat egyaránt: a legkisebb tanítványunk 9 éves volt, a legöregebb 57, volt diák, óvónéni, tanár... Felemelő érzés, hogy ilyen sokan érdeklődnek ősi írásunk után, a kultúránk iránt, örvendek, hogyha minél több embernek átadhatom ezt a tudást. Ketten voltunk oktatók: Dénes Csaba bácsi, és én, Simó Hargita. Egyikünk sem tanár, és nem volt semmiféle tapasztalatunk ilyen téren, de mindent megtettünk annak érdekében, hogy színvonalas tanítás lehessen. Minden órára rendesen készültünk: néha bemutatóval, érdekes feladatokkal, és az otthoni gyakorlás érdekében házi feladatokkal (aminek még a gyerekek is nagyon örültek!). Az indítás volt a legnehezebb. Nagyon izgultam, hiszen nem szoktam ennyi ember előtt beszélni, főként tanítani. De a kisebb gyerekek nagyon megkönnyítették a dolgomat, mert ők olyan felszabadultak voltak, hogy én is könnyedén tudtam kezelni a helyzetet, és ha elakadtam volna ott volt Csaba bácsi, aki gyorsan kisegített.
Első órán beszélgettünk egy kicsit a rovásírás kialakulásáról, használatáról és leszögeztük a legfontosabb szabályokat. Majd egyből bele is ugrottunk a sűrűjébe, felvettük az egyszáras betűket, amikkel már feladatokat tudtunk oldani, és házi feladatot is tudtam hagyni. Persze a gyerekek türelmetlensége már ekkor kiütközött, máris sokat akart a szarka, erőltették azokat a jeleket is, amit még nem tanítottam meg, hogy hogyan is kell kanyarítani. A következő két alkalommal felvettük a kétszáras és hajlított betűket is. Közben finoman belekóstoltunk Csabával a tanárok életébe is: a folyton kotyogó diákok, az értetlenkedők, az órába bekap-csolódni nem akarók, a lógók. Mindenféle diákunk volt, én eldöntöttem, hogy hivatásos tanár nem leszek. :)
A negyedik órát Csaba bácsi tartotta, keményen gyakoroltak a rovásírást: írtak, olvastak. Később még felvettük a számrovást, amivel szintén sokat gyakoroltunk, hiszen ez még nagyobb odafigyelést igényel, hiába, hogy teljesen logikus.
A legjobban mindenkinek a rövidítéses rovásírás tetszett, ami nagyon érdekes és sok játékos dolgot ki lehet hozni belőle. Elmondtam néhány általános szabályt, majd hagytam, hogy mindenki maga érezzen rá az összerovás szépségére. Sokat játszottunk, mindenki jól elfoglalta magát.
A hetedik órára Csaba bácsi egy nagyon szép és átfogó bemutatót készített a kárpát-medencei rovásírásos emlékekről. Nagyon jól összefogta az őseink ránk hagyott emlékeit, és szép hosszasan beszélt mindegyikről. Sajnos azon az órán voltak a diákok a legkevesebben, mindenkinek jó lett volna hallani a sok érdekes dolgot, amit se történelem órán nem tanítanak, sem a tévé, sem az újságok nem közlik.
Az utolsó óra a tudásfelmérésről szólt. Külön „tétel” volt összeállítva a kicsiknek, és nagyoknak, de örömmel és megkönnyebbülve láttam, hogy a legtöbb gyerek a nagyobbaknak szóló feladatokat is meg tudta volna csinálni.
Ezen túl már rajtuk áll, hogy gyakorolják az írást, és adják tovább az embereknek, hiszen ezt az írást minden igaz magyar és székely embernek ismernie kell!
Simó Hargita – Székely Pajzs
Forrás:
Székely Pajzs
